Rokontartás

1. 4:194. § – A rokontartásra való jogosultság

Rokonaival szemben az jogosult tartásra, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani, és akinek tartásra kötelezhető házastársa, volt házastársa vagy volt élettársa nincs. Érdemtelen a tartásra az a nagykorú, aki a tartásra kötelezettel vagy vele együtt élő hozzátartozójával szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít vagy olyan életvitelt folytat, amely miatt tartása a kötelezettől – figyelemmel a jogosult és a kötelezett kapcsolatának jellegére és a kötelezett magatartására is – nem várható el. Ha a szülő a tartási, gondozási és nevelési kötelezettségének eleget tett, a gyermek a vele szemben tanúsított kirívóan súlyos magatartás esetén hivatkozhat a szülő érdemtelenségére.

2. 4:195–4:201. § – Tartási képesség, kötelezettek köre, sorrend és megoszlás

Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, nem köteles mást eltartani, aki ezáltal saját szükséges tartását vagy a tartás sorrendjében a jogosultat megelőző személy tartását veszélyeztetné. A tartási kötelezettség – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – az egyenesági rokonokat terheli egymással szemben. Tartási kötelezettsége áll fenn elsősorban a szülőnek a gyermekével és a nagykorú gyermeknek a rászoruló szülőjével szemben. Ha a tartásra jogosult gyermeknek tartásra kötelezhető szülője nincs, eltartása távolabbi felmenőire hárul. Ha a tartásra jogosultnak nincs gyermeke, távolabbi leszármazói kötelesek őt eltartani. A tartásra jogosulthoz a leszármazás rendjében közelebb álló rokon tartási kötelezettsége a távolabbi rokonét megelőzi. A tartásra szoruló személy nem érvényesíthet tartási igényt rokonával szemben arra hivatkozva, hogy tartási jogosultságát érdemtelensége miatt a tartás sorrendjében közelebb álló rokonával szemben nem érvényesíthetné.

Testvértartás: azt a kiskorút, akinek tartásra kötelezhető egyenesági rokona nincs, nagykorú testvére köteles eltartani, feltéve, hogy ezt saját maga, házastársa, élettársa és tartásra rászoruló egyenesági rokonai szükséges tartásának veszélyeztetése nélkül képes teljesíteni.

Mostohagyermek tartása: a házastárs köteles háztartásában eltartani a vele együtt élő házastársának olyan, tartásra szoruló kiskorú gyermekét (mostohagyermek), akit házastársa az ő beleegyezésével hozott a közös háztartásba; a mostohaszülő tartási kötelezettsége nem érinti a vér szerinti szülő tartásdíj-fizetési kötelezettségét. A mostohagyermek a tartásra szoruló mostohaszülőjét akkor köteles eltartani, ha a mostohaszülő az ő eltartásáról hosszabb időn át gondoskodott. Azonos feltételekkel köteles eltartani a nevelt gyermek azt a személyt (nevelőszülőt), aki róla saját háztartásában hosszabb időn át ellenszolgáltatás nélkül gondoskodott, és nem vér szerinti-, örökbefogadó- vagy mostohaszülője.

Több egy sorban kötelezett között a tartási kötelezettség a kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyaik és teljesítőképességük arányában oszlik meg; ha az egyik kötelezett mentesül, része a vele egy sorban állókra, ennek hiányában a sorban következőkre hárul. Annak a kötelezettnek a javára, aki a jogosultat személyesen gondozza, az ezzel járó terhet a tartási kötelezettség meghatározásánál figyelembe kell venni. A szabályrendszer részletesen rendezi, hogy ki, milyen sorrendben és milyen arányban köteles tartást nyújtani.

3. 4:200–4:203. § – Tartásra jogosultság sorrendje és eltérés

Tartásra jogosult a vér szerinti gyermek, a mostoha- és a nevelt gyermek egy sorban, illetve a vér szerinti szülő és – ha a jogi feltételek fennállnak – a mostohaszülő és a nevelőszülő egy sorban. Ha valaki több jogosult eltartására köteles és mindegyiket nem képes eltartani, a jogosultság sorrendjében a kiskorú gyermek megelőzi a nagykorú gyermeket; a gyermek megelőzi a házastársat, volt házastársat és volt élettársat; a házastárs, volt házastárs és volt élettárs – egymással egy sorban – megelőzi a szülőt; a szülők – egymással egy sorban – megelőzik a többi rokont; a többi rokon közül pedig a leszármazó megelőzi a felmenőt, és a leszármazás rendjében a közelebbi rokon a távolabbit. A bíróság kérelemre, indokolt esetben a tartásra való jogosultság és a tartási kötelezettség sorrendjétől eltérhet. A szabályok biztosítják, hogy rászorultság esetén elsősorban a gyermekek és a közvetlen családtagok részesüljenek védelemben, de különleges helyzetben bírói mérlegeléssel a sorrendtől el lehet térni.

4. 4:204–4:207. § – A tartás mértéke, módja és tartásdíj

A tartás mértékére és módjára vonatkozóan elsősorban a jogosult és a kötelezett megállapodása az irányadó; megállapodás hiányában a jogosult a tartás bírósági meghatározását kérheti. A bíróság a tartás mértékét a jogosult indokolt szükségletei és a kötelezett teljesítőképessége alapján határozza meg; a jogosult indokolt szükségletei körében a megélhetésének indokolt költségeit kell figyelembe venni. A leszármazó és a kiskorú testvér eltartása kiterjed a nevelés és szükséges taníttatás költségeire, az idős, beteg, fogyatékos vagy más okból gondozásra szoruló rokon tartása pedig a gondozás, ápolás és kapcsolódó szolgáltatások költségeire. Ha a jogosult csak részben szorul rá a tartásra, tartáskiegészítés illeti meg; ha rászorultsága teljes, de az elsősorban köteles rokonok nem képesek az indokolt szükségleteket fedezni, a sorban következő kötelezettektől kérhet tartáskiegészítést. A kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme felét nem haladhatja meg. A tartást a kötelezett – ha a törvény másként nem rendelkezik – elsősorban pénzben (tartásdíj) szolgáltatja; bármelyik fél kérelmére a bíróság más módot is elrendelhet, ha az indokolt és a másik fél nem tiltakozik. A tartásdíjat időszakonként előre kell fizetni.

A tartásdíjat határozott összegben kell meghatározni; a bíróság ítéletében úgy is rendelkezhet, hogy az évente, a következő év február 1-jétől a KSH által közzétett előző évi átlagos fogyasztói árindex növekedésével – külön intézkedés nélkül – módosul. E körben a szabályozás az indokolt szükséglet – teljesítőképesség – méltányosság hármasára épül.

5. 4:208–4:209. § – Tartással kapcsolatos per és időtartam

A kiskorút illető tartás iránt a kiskorú érdekében a gyámhatóság, a szülőt illető tartás iránt a szülő érdekében – egyetértésével – a járási hivatal is indíthat pert. Aki a tartásra rászorult szülő szükségleteinek ellátásáról a tartásra köteles gyermek helyett anélkül gondoskodik, hogy erre jogszabály vagy szerződés alapján köteles lenne, az indokoltan nyújtott ellátás ellenértékét az ellátás nyújtásától számított egyéves jogvesztő határidőn belül követelheti a tartásra kötelezhető gyermektől. Az a tartásra kötelezett rokon, aki a jogosultat maga tartja vagy gondozza, a többi kötelezett ellen saját jogán pert indíthat. Tartási követelést hat hónapnál régebbi időre bírósági úton akkor lehet visszamenőlegesen érvényesíteni, ha a jogosult a követelés érvényesítésével alapos ok miatt késlekedett; három évnél régebbi időre tartási követelést nem lehet érvényesíteni. A tartás teljesítését a bíróság főszabály szerint határozatlan időre rendeli el, de határozott időre vagy feltétel bekövetkeztéig is meghatározható, ha várható, hogy a rászorultság megszűnik. Ez a rész rögzíti a perindítás lehetőségét, határidőket és azt, hogy a tartás jellemzően tartós, de feltételhez köthető.

6. 4:210–4:212. § – Módosítás, megszüntetés, megszűnés

Ha a megállapodáson vagy ítéleten alapuló tartás meghatározásának alapjául szolgáló körülményekben olyan változás következik be, hogy a változatlan teljesítés valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti, a tartás mértékének vagy módjának megváltoztatását lehet kérni. Nem kérheti a megállapodáson alapuló tartás megváltoztatását az a fél, akinek a körülmények megváltozásának lehetőségével a megállapodáskor számolnia kellett, vagy akinek a körülmények megváltozása felróható. A tartásra kötelezett járandóságát folyósító szerv vagy személy a jogosultat – kérelmére – köteles tájékoztatni a kötelezett munkabére és egyéb juttatásai összegéről. Az a személy, akinek a kezéhez a tartásdíjat folyósítják, köteles – a kötelezett egyidejű értesítése mellett – a bíróságnak bejelenteni, ha a jogosult rászorultsága megszűnt; elmulasztásából eredő kárért a szerződésen kívüli károkozás általános szabályai szerint felel. A bejelentés után a bíróság peres eljárás nélkül szünteti meg a tartási kötelezettséget. A kötelezett a tartás megszüntetését kérheti, ha a körülmények megváltozása folytán a tartási kötelezettség alapjául szolgáló feltételek nem állnak fenn, vagy a jogosult elmulasztotta bejelentési kötelezettségét. A tartáshoz való jog megszűnik a jogosult halálával, a határozott idő elteltével vagy a feltétel bekövetkeztével. A tartási kötelezettség a kötelezett halálával megszűnik; a halálig esedékes, meg nem fizetett tartásdíj az örökösre száll át az örökhagyó tartozásaiért fennálló felelősség szabályai szerint. E záró rendelkezések biztosítják, hogy a tartás rugalmasan módosítható, a rászorultság megszűnése esetén lezárható, és rendezik a halálhoz kapcsolódó jogkövetkezményeket.

Jelen tájékoztatás kizárólag a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) vonatkozó, hatályos rendelkezéseit tartalmazza. A tájékoztatás nem teljes körű, nem minősül egyedi ügyben adott jogi tanácsadásnak, és nem terjed ki a Ptk.-n kívüli jogszabályok, illetve az ügy valamennyi körülményének vizsgálatára.

Az adott jogi helyzet teljes körű tisztázása, egyedi jogi megítélése, valamint a lehetséges jogkövetkezmények és megoldások részletes meghatározása érdekében kérjük, kérjen konzultációs időpontot.

Közzététel: 2026. augusztus 11.