Nagykorú továbbtanuló gyermek tartása

1. 4:219. § – A rokontartásra és a kiskorú gyermek tartására vonatkozó szabályok alkalmazása

A nagykorú gyermek tartására a rokontartás közös szabályait és a kiskorú gyermek tartására vonatkozó rendelkezéseket a XXII. fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a nagykorú gyermek tartása alapvetően ugyanazon rokontartási és gyermektartási elvekhez igazodik, mint a kiskorú gyermeké, de a Ptk. külön, nagykorú gyermekre vonatkozó szabályai – elsősorban a továbbtanulás, a rászorultság és az érdemtelenség körében – módosítják és pontosítják ezt a kötelezettséget.

2. 4:220. § – A továbbtanuló nagykorú gyermek tartásra való jogosultsága

A továbbtanuló nagykorú, munkaképes gyermek a rászorultsági vélelem esetén kívül is jogosult a tartásra, ha szükséges tanulmányai indokolt időn belüli folytatása érdekében arra rászorul. A gyermeknek a szülőt a továbbtanulási szándékáról késedelem nélkül tájékoztatnia kell. A szabály lényege, hogy a nagykorú, de továbbtanuló és munkaképes gyermek akkor is jogosult tartásra, ha a kiskorúakra vonatkozó rászorultsági vélelem már nem áll fenn, feltéve, hogy a szükséges tanulmányait ésszerű időn belül folytatja, és ehhez ténylegesen rászorul. A gyermeknek a szülő felé haladéktalanul jeleznie kell, hogy továbbtanulni szándékozik, mert ez alapozza meg a későbbi tartásigényt.

Tanulmánynak minősül az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges képzés vagy tanfolyam, a felsőfokú végzettségi szintet biztosító alap- és mesterképzésben, valamint a felsőfokú szakképzésben folytatott tanulmányok folyamatos végzése. Nem érinti a tanulmányok folyamatosságát az a megszakítás, amely a jogosultnak nem róható fel.

A jogszabály tehát pontosan meghatározza, milyen típusú tanulmányokhoz kapcsolódhat a tartás: szakképzés, tanfolyam, alap- és mesterképzés, felsőfokú szakképzés. A „folyamatos végzés” követelménye mellett nem minősül jogellenes megszakításnak az olyan szünet, amely a gyermeknek nem róható fel (például betegség, intézményi ok).

A szülő nem köteles nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani, ha a gyermek a tartásra érdemtelen; a gyermek tanulmányi és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget; vagy ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné.

E három feltétel a tartási kötelezettség korlátait rögzíti: a szülő nem köteles tartani azt a nagykorú gyermeket, aki érdemtelenül viselkedik, szándékosan és rendszeresen nem teljesíti tanulmányi kötelezettségeit, vagy akinek eltartása a szülő saját létfenntartását, illetve kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné.

A nagykorú gyermek érdemtelen a tartásra akkor is, ha a tartásra kötelezettel kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot. Ez a szabály kiemeli, hogy a tartási igényhez alapvető emberi kapcsolat is szükséges: ha a nagykorú gyermek ok nélkül megszakítja a kapcsolatot, az érdemtelenséghez vezethet.

A szülő a huszonötödik életévét betöltött, továbbtanuló gyermekének tartására rendkívül indokolt esetben kötelezhető. Ez különösen szigorú feltétel: 25. életév felett a tartás csak rendkívül indokolt kivételes esetben írható elő (például hosszabb képzés, speciális élethelyzet), főszabály szerint a nagykorú gyermeknek ekkorra már saját maga tartásáról kell gondoskodnia.

3. 4:221. § – A tartásdíj mértéke

A tartásdíj mértékének meghatározásánál a továbbtanuló gyermek indokolt szükségleteit, saját jövedelmét, vagyoni helyzetét, a tanulmányai folytatásához jogszabály által biztosított kedvezményeket, támogatásokat és a szülők teherbíró képességét kell figyelembe venni. A nagykorú, továbbtanuló gyermek tartásdíjának mértéke tehát komplex mérlegelés eredménye: figyelembe kell venni a gyermek tanulással összefüggő indokolt költségeit, esetleges saját jövedelmét és vagyonát, a jogszabályi kedvezményeket, ösztöndíjakat, támogatásokat, valamint a szülő(k) anyagi teherbíró képességét. Cél, hogy a tartásdíj a tanulmányok reális finanszírozását szolgálja, de ne haladja meg a szülők méltányosan vállalható terheit.

4. 4:222. § – Tájékoztatási kötelezettség a tanulmányok folytatásáról

A továbbtanuló gyermek képzését, tanulmányait biztosító intézmény a tartásdíj fizetésére kötelezett szülőt – kérelmére – köteles tájékoztatni a tanulmányok végzésének fennállásáról vagy megszűnéséről. Ez a rendelkezés a tartásdíj jogalapjának ellenőrizhetőségét szolgálja: a szülő, aki tartásdíjat fizet, kérésére hivatalos tájékoztatást kaphat arról, hogy gyermeke valóban folytatja-e tanulmányait, vagy azok megszűntek. Ennek alapján a szülő és a bíróság is meg tudja ítélni, fennállnak-e még a továbbtanuló nagykorú gyermek tartásra való jogosultságának feltételei.

Jelen tájékoztatás kizárólag a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) vonatkozó, hatályos rendelkezéseit tartalmazza. A tájékoztatás nem teljes körű, nem minősül egyedi ügyben adott jogi tanácsadásnak, és nem terjed ki a Ptk.-n kívüli jogszabályok, illetve az ügy valamennyi körülményének vizsgálatára.

Az adott jogi helyzet teljes körű tisztázása, egyedi jogi megítélése, valamint a lehetséges jogkövetkezmények és megoldások részletes meghatározása érdekében kérjük, kérjen konzultációs időpontot.

Közzététel: 2026. augusztus 11.