Kiskorú gyermek tartása

1. 4:213. § – A rokontartás szabályainak alkalmazása

A szülőknek a kiskorú gyermekükkel szemben fennálló tartási kötelezettségére a rokontartás közös szabályait a XXI. fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a kiskorú gyermek tartása a rokontartás általános szabályai szerint történik, de a gyermek védelmében a törvény speciális, szigorúbb előírásokat is tartalmaz. A szülő kiskorú gyermekével szemben tehát különösen fokozott tartási kötelezettséggel bír.

2. 4:214. § – A rászorultság vélelme

A kiskorú gyermek tartásra való rászorultságát vélelmezni kell. Ez a vélelem a gyermek nagykorúságának betöltése után is – legfeljebb a huszadik életévének betöltéséig – érvényesül, ha a gyermek középfokú iskolai tanulmányokat folytat. A jogszabály tehát automatikusan abból indul ki, hogy a kiskorú gyermek tartásra szorul, így ezt nem kell külön bizonyítani. A vélelem meghosszabbodik a nagykorúságot követő időszakra is, ha a gyermek középfokon tanul; ilyen esetben legfeljebb 20 éves koráig vélelmezett a rászorultsága, és jogosult a tartásra.

3. 4:215. § – A szülő tartási kötelezettsége

A kiskorú gyermek tartására a szülő a saját szükséges tartásának korlátozásával is köteles. Ezt a rendelkezést nem kell alkalmazni, ha a gyermek indokolt szükségleteit munkával szerzett keresménye vagy vagyonának jövedelme fedezi, vagy a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenesági rokona van. A szabály lényege, hogy a szülőnek a gyermek indokolt szükségleteit elsődlegesen biztosítania kell, még akkor is, ha emiatt saját létfenntartási szintjét kell visszafognia. Nem kötelező azonban a szülő saját szükséges tartását korlátozni, ha a gyermek megfelelő keresettel vagy vagyonjövedelemmel rendelkezik, vagy a tartást más, egyenesági rokon biztosítani tudja. Ha a gyermek tartása az (1) bekezdés alapján nem biztosítható, a gyámhatóság engedélyezheti, hogy a szülők a tartás költségeinek fedezésére a gyermek vagyonának állagát – meghatározott részletekben – igénybe vegyék. Ez külön hatósági ellenőrzés mellett teszi lehetővé, hogy a gyermek vagyonát magát (nem csak jövedelmét) a tartási költségek fedezésére felhasználják, de csak korlátozott és engedélyezett módon.

4. 4:216. § – A gyermektartás módja

A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben teljesíti (a továbbiakban: gyermektartásdíj). A természetbeni tartás a gyermek mindennapi ellátására – lakhatás, étkezés, ruházkodás, gondozás, nevelés – terjed ki, míg a különélő szülő pénzben, gyermektartásdíj formájában járul hozzá a gyermek szükségleteihez. A szülő akkor is kötelezhető gyermektartásdíj fizetésére, ha a gyermek az ő háztartásában él, de tartásáról nem gondoskodik. Ez arra az esetre vonatkozik, amikor a gyermek ugyan a szülőnél lakik, de ténylegesen nem kapja meg tőle a szükséges ellátást; ilyenkor bíróság a szülőt pénzbeli tartásdíj fizetésére kötelezheti.

5. 4:217. § – A szülők megegyezése a gyermektartásról

A gyermektartásdíj mértéke és megfizetésének módja tekintetében elsősorban a szülők megállapodása irányadó. A jogszabály támogatja, hogy a szülők közösen, egyezséggel rendezzék a tartás kérdését, és elsőbbséget ad a közöttük létrejött megállapodásnak. A szülők megállapodhatnak abban is, hogy a gyermekétől különélő szülő a tartási kötelezettségének megfelelő vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget. A megállapodás akkor érvényes, ha abban meghatározzák azt az időszakot, amelynek tartamára a juttatás a tartást fedezi, és azt a gyámhatóság vagy perbeli egyezség esetén a bíróság jóváhagyja. Ez az egyszeri juttatásos megoldás lehetővé teszi, hogy a tartási kötelezettséget egy nagyobb vagyonérték vagy pénzösszeg átadásával teljesítse a különélő szülő, de ennek feltétele a pontos időszak-meghatározás és hatósági/bírósági jóváhagyás. Az ismertetett megállapodás ellenére, a bíróság akkor ítélhet meg tartásdíjat, ha az a körülmények előre nem látható, lényeges változása miatt a gyermek érdekében vagy valamelyik fél súlyos érdeksérelmének elhárítása miatt indokolt. Így, ha a körülmények jelentősen és előre nem látható módon megváltoznak (például a gyermek egészségi állapota romlik, a nevelő szülő jövedelme drasztikusan csökken), a bíróság az egyszeri juttatás ellenére is új tartásdíjat állapíthat meg a gyermek védelme érdekében.

6. 4:218. § – A gyermektartásdíj bírósági meghatározása

A gyermektartásdíjról a szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt. Amennyiben a szülők nem tudnak megegyezni, a tartásdíj mértékét és módját a bíróság állapítja meg, a törvényben rögzített mérlegelési szempontok alapján.

A gyermektartásdíj meghatározása során figyelembe kell venni:

a) a gyermek indokolt szükségleteit;

b) mindkét szülő jövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét;

c) a szülők háztartásában eltartott más – saját, mostoha vagy nevelt – gyermeket és azokat a gyermekeket, akikkel szemben a szülőket tartási kötelezettség terheli;

d) a gyermek saját jövedelmét; és

e) a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat.  

A felsorolt tényezők biztosítják, hogy a tartásdíj arányos és méltányos legyen: igazodjon a gyermek szükségleteihez, a szülők tényleges anyagi lehetőségeihez, a már fennálló más tartási kötelezettségekhez, valamint a gyermek által kapott juttatásokhoz.

A gyermek indokolt szükségletei körébe tartoznak a megélhetéséhez, egészségügyi ellátásához, neveléséhez és taníttatásához szükséges rendszeres kiadások.

Ha a gyermek érdekében olyan rendkívüli kiadás szükséges, amelynek fedezését a tartásdíj kellő előrelátás mellett sem biztosítja, a tartásra kötelezett e rendkívüli kiadás arányos részét is köteles megtéríteni. Ilyen rendkívüli kiadás lehet például komolyabb orvosi beavatkozás vagy nagyobb oktatási többletköltség, amelyet a szokásos tartásdíj összege önmagában nem fedez.

A tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének tizenöt-huszonöt százalékában kell meghatározni.

Jelen tájékoztatás kizárólag a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) vonatkozó, hatályos rendelkezéseit tartalmazza. A tájékoztatás nem teljes körű, nem minősül egyedi ügyben adott jogi tanácsadásnak, és nem terjed ki a Ptk.-n kívüli jogszabályok, illetve az ügy valamennyi körülményének vizsgálatára.

Az adott jogi helyzet teljes körű tisztázása, egyedi jogi megítélése, valamint a lehetséges jogkövetkezmények és megoldások részletes meghatározása érdekében kérjük, kérjen konzultációs időpontot.

Közzététel: 2026. augusztus 11.