Házastársi tartás

1. 4:29. § – A tartásra való jogosultság

A házassági életközösség megszűnése esetén házastársától, a házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani. Ez azt jelenti, hogy házastársi tartásra az jogosult, aki a különélés vagy a válás után saját hibáján kívül kerül olyan helyzetbe, hogy nem tudja önmagát eltartani. Ha a házastárs vagy a volt házastárs a tartásra a házassági életközösség megszűnését követő öt év eltelte után válik rászorulttá, tartást különös méltánylást érdemlő esetben követelhet. Vagyis, ha a rászorultság csak később, öt éven túl áll be (például betegség, munka elvesztése), a tartás csak kivételes, különös méltánylást érdemlő esetekben állapítható meg. Ha a házastársak között az életközösség egy évnél rövidebb ideig állt fenn és a házasságból gyermek nem született, a volt házastársat rászorultsága esetén az életközösség időtartamával egyező időre illeti meg a tartás. A bíróság különös méltánylást érdemlő esetben a tartást ennél hosszabb időre is elrendelheti. Rövid, gyermektelen házasság esetén tehát a tartás főszabály szerint csak az életközösség időtartamával megegyező ideig jár, de a bíróság indokolt, méltánylást igénylő helyzetben ennél hosszabb időre is elrendelheti.

2. 4:30. § – A tartásra való érdemtelenség

Érdemtelen a tartásra az a házastárs vagy volt házastárs: a) akinek súlyosan kifogásolható magatartása vagy életvitele járult hozzá alapvetően a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlásához; vagy b) aki a házassági életközösség megszűnését követően házastársának, volt házastársának vagy vele együtt élő hozzátartozójának érdekeit durván sértő magatartást tanúsított. A törvény tehát kizárja a tartási jogosultságot, ha a jogosult fél súlyosan kifogásolható magatartása vezetett a házasság helyrehozhatatlan megromlásához, vagy a különélés után durván sérti a másik fél vagy annak családtagjai érdekeit. Az érdemtelenség elbírálásánál az arra hivatkozó házastárs vagy volt házastárs magatartását figyelembe kell venni. Ez azt biztosítja, hogy a bíróság kölcsönösen vizsgálja mindkét fél magatartását, és az érdemtelenség megállapítása mérlegelés tárgya, nem automatikus.

3. 4:31. § – A tartási képesség

Nem köteles házastársát eltartani az, aki ezáltal a saját szükséges tartását vagy gyermekének tartását veszélyeztetné. A tartási kötelezettség tehát nem terjedhet odáig, hogy a kötelezett fél saját létfenntartása vagy gyermeke tartása kerülne veszélybe; ilyen esetben a házastársi tartás nem, vagy csak korlátozottan állapítható meg.

4. 4:32. § – Megállapodás a tartás egyszeri juttatással történő szolgáltatásáról

A házastársak közokiratban vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban megállapodhatnak abban, hogy a tartásra köteles házastárs tartási kötelezettségének megfelelő vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget. Ebben az esetben a juttatásban részesített házastárs a jövőben tartási követeléssel akkor sem léphet fel, ha arra e törvény alapján jogosulttá válna. Ez a szabály lehetővé teszi, hogy a tartási kötelezettséget egyszeri vagyonjuttatással teljesítsék (például ingatlan, nagyobb pénzösszeg átadásával), de csak megfelelően minősített okiratban. A következmény az, hogy aki a juttatásban részesült, később – még esetleges rászorultság esetén sem – léphet fel újabb házastársi tartási igénnyel, tehát a tartási jogát az egyszeri juttatással véglegesen „kiszolgálták”.

5. 4:33. § – A rokontartás szabályainak alkalmazása

A tartás mértékére, szolgáltatásának módjára, időtartamára és ezek megváltoztatására, a tartási igény visszamenőleges érvényesítésére, a tartáshoz való jog megszűnésére és a tartás megszüntetésére a rokontartás közös szabályait kell megfelelően alkalmazni, azzal, hogy a házastársi tartáshoz való jog megszűnik akkor is, ha az arra jogosult újabb házasságot köt, vagy élettársi kapcsolatot létesít. A házastársi tartásra tehát a rokontartás általános szabályai irányadók, de speciális rendelkezés, hogy a jogosult házastársi tartáshoz való joga akkor is megszűnik, ha új házasságot köt vagy élettársi kapcsolatot létesít, mivel ezzel elvileg új, kölcsönös tartási viszonyba kerül.

Jelen tájékoztatás kizárólag a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) vonatkozó, hatályos rendelkezéseit tartalmazza. A tájékoztatás nem teljes körű, nem minősül egyedi ügyben adott jogi tanácsadásnak, és nem terjed ki a Ptk.-n kívüli jogszabályok, illetve az ügy valamennyi körülményének vizsgálatára.

Az adott jogi helyzet teljes körű tisztázása, egyedi jogi megítélése, valamint a lehetséges jogkövetkezmények és megoldások részletes meghatározása érdekében kérjük, kérjen konzultációs időpontot.

Közzététel: 2026. augusztus 11.